Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

177 udvaron viskóban a fabálványok; az udvar belső végén a kőpadokból álló nyilt tanácskozó hely; a házaik is hasonlóan épültek. Az egyik ház eresze alatt két igen szépen faragott és festett házi istent fedeztem fel, mindenik kivont kardot tartott a kezében. A jelenlevő férfi-társaság eleinte nem akart beleegyezni, hogy lefényképezzem a két házi bálványt, később meggondolták a dolgot és pénzért készek lettek volna beleegyezni, de hajómon meghúzták a sípot (szokás szerint órákkal előbb az indulásnál) és nekem mint a pontossághoz szoktatott magyarnak, sietve ott kellett hagynom az érdekes helyet, hogy a ki- és berakodásnál rémségesen zajos hajón órákon át várakozzam az indulásra.* Telok Dalem községben semmi szín alatt sem engedték meg a férfiak, hogy asszonyaik elhagyják a házat az ottlétünk alatt: régebben a Sumatra szigeti rádzsák és szultánok szívesen látták háremeikben a szép niászi nőket és elrabolták őket, nem csoda tehát, hogy a niászi nem bízik az idegenben. Dél-Niastól északnyugat felé hajóztunk a Nako szigetcsoportig. Az öt szigetből álló Nako csoport teljesen félkört formál; mind az öt szigeten kókuszpálmát ültetnek; a lakosság száma 2000, részben maláji, részben a Celebes szigetről átszármazott bugi. A Hinako szigeten lakó hittérítő szerint közel 400 ember áttért a keresztény hitre. A házaikat magas facölöpökre építik, de nem állnak bukóra, mint a niászi házak. * A Paketvaart társaság- hajóin a daru minden mozdulatát füttyel irányítják ; átlag-ban minden másodpercre esik egy fütty, tessék az ilyen hajón meg-maradni az állomásokon! Említettem több ízben a tiszteknek, hogy miért nem változtatnak rendszert ? Hja, ez régi szokás a Paketvaartnál s a szigetek között nincs konkurrens, tehát marad minden a régiben. 10