Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

172 bén szintén megörökítették a krokodilust, mellette két kigyó készül felfalni a hüllőt. A kőtömböket rendesen az udvar belső hosszvégén helyezik el olyanformán, hogy a községbeliek padokként használják a községi ügyek megvitatásánál.* A legészakibb községben ismét két trónusforma kőszéket állítottak fel a kőpadokkal körülvett helyen; Kőfaragás Hiliotalau niászi község kapufélfáján Poeloetellon. mindakét kőszék támlánya domborfaragott; a nagyobb széken teljes épségben maradt meg egy jól megcsinált emberi alak, a támlányon végig emberi kart faragtak ki. * A niásziak kőfaragásához igen hasonló munkát láttam Siantar szigeten (a Toba tavon). A niásziakat régebben mint rabszolgákat hozták Észak-Sumatra szigetre, innen a közösség úgy az építkezésben, mint a kőfaragásban.