Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

166 érintik a Paketvaart társaság hajói. A kikötőhelyekről rendesen több méter széles út vezet a nagyobb községekhez; kocsit ugyan nem találunk a kis világrészben, a hátasló is csak ritka magántulajdon, de a gyaloglástól vissza nem rettenő utas ezeken a szigeteken olyan eredeti népélettel találkozik, aminőt csak a Csendes-tenger déli szigetjein láttam. Hollandus nyelven bizonyosan több könyv jelent meg Sumatra szigetről és a hozzá tartozó szigetcsoportokról, de más nyelven annyira hiányos e téren az irodalom és olyan nehezen találni rájok a könyvkereskedésekben, hogy otthon nem tudtam ellátni magamat tájékoztató leírásokkal. Csak amint már láttam valamit a niászi nép életéből, támadt bennem a vágy, alaposabban megismerkedni a szokásaikkal, de az esős évszak miatt (a Nias és Batoe szigetcsoport esős időszaka novembertől áprilisig tart) feladtam a gondolatot, annyival is inkább, mert a szigetek belsejében rendesen az ottlakó hivatalnok vagy hittérítő szívességére szorulunk, aki nem mindig bocsáthat rendelkezésünkre szobát; a sátorélet pedig lehetetlen itt az esős idő alatt, mivel a magas gazban, fűben nem tudjuk a sátrat szárazon tartani. December 12-én reggel érkeztünk a Batoe szigetcsoporthoz; a több apró és három nagyobb szigetből álló csoport két legnagyobb szigetje 18 t. mtfd hosszú szorost formál, ezen hajóztunk északnak Poeloetello (pulu maláji nyelven szigetet jelent) sziget felé. A nyugati sziget déli végét pálmaszigetkék koszorúzták; a nagy szigetek alacsony korallparttal lépnek be a sötétkék mély vízbe; a számtalan földnyelvre osztott partokat ellepi a mangrove és az öblökben helyenként pálmafák sorából magányos házikó bukkan elő. A háttér, a sziget gerincét képező domb, erdővel fedett.