Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

156 otthon készült cukornádprést. A gazdák szívesen kiálltak a portrék elé, amint a hollandus gyarmatszigeteken a fényképezést nevezik és maguk mellé szólították a házi népséget: több jóindulatot kivánhatunk-e igazhívő mozlimtől ? A hegyek között kocsizva csak két ízben láttam lovas embert; amint rámutattam a hátasra, kocsisom azzal felelt, hogy: „prempuan" (szószerint nő, tehát lóra alkalmazva kanca) és tényleg, amint később hallottam, a bovenlandenban rendesen a kancákat nyergelik meg, a mének a kocsit húzzák. A lovaglás azonban a felvidéken itt csak szórványos jelenség és nem általános, mint Java sziget hegyvidékén, ahol minden gyermek megüli a lovat. Fort de Kocktól Pajacombóig. (37 km. vasúton.) A Harau völgyszoros. F. de Kocktól Pajacombóig négy völgyben visz a vasút: az első völgyben a Merapit látjuk a menet irányától jobbra, mögöttünk a Singgalang marad el és balról egyenetlen apró csúcsokra osztott hegygerinc. A rizsteraszok végighúzódnak az első völgyön« A második völgy első felében egyszerre vége szakad a szántott területnek; a Merapi itt egyelőre megakasztotta a földmunkát az odadobált nagy bombáival. A harmadik völgyet a sásszerű lalang-lalang fű (Java szigeten alang-alang) verte fel. A negyedik völgyben, a Tanak Datar fennsíkon, egyszerre pálmaerdőségbe lépünk. A napsugártól ezüstfényt nyert pálmaerdőségből bontakozik ki Pajacombo város ; szépen faragott és festett házban itt sincs hiány és a pajakombói asszonyok elhíresztelt szépségek. Úgy itt, mint mindenhol a padangi fennsíkon sok szabá-