Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

n kíméletlen munkába fogták, pusztulásnak indult, látnivaló, hogy csakis a hosszú tapasztalat vihette rá a szigeteken lakó európait az ilyen életre. A pongyolában való lődörgés úgy átment a szokásba, hogy magaslati helyeken is, ahol szívesen felvettem a tavaszi kabátot, a papucs és pongyola járta. A sok pihenésnek, alvásnak a következménye, hogy úgy az európai, mint a vele egy életmódot követő módosabb félvér vagy jávai elhízik. Egész Angol-Indiában nincs együtt annyi elhízott európai, mint itt egy nagyobb városban; viszont az angol két év után megkívánja a szabadságot, a hollandus pedig kibírja tíz évig. A pongyolaélettel együtt jár, hogy a látogatás estére marad és a vacsorát 9 órakor tálalják fel. Vacsorához a hölgyek világos mosóruhát öltenek, az urak a katonai zubbony szabására készült fehér ruhát; a smooking és frakk csakis hivatalos estélyeken vagy ünnepélyek alkalmával kerül elő az almáriumból. Étkezésnél a pezsgő, vörös és fehér bor, sör csak úgy járja, mint Európában; jól esett British India után, ahol a whiskey és szóda csaknem kizárta a borfogyasztást, ismét a ^legjobb európai cégek boraiban válogatni. A lakáskérdést, az életmód és a viszonyokhoz mérten okosan oldotta meg az itt lakó európai, a többiben segélyére van a benszülött: csendesebb és készségesebb kiszolgálást seholsem találunk a Keleten. A legelkényeztetettebb női dáma, akinek eszébe jut egy darabka világot látni a Keleten, ahol az európai kultura még nem pusztította ki a benszülöttből az eredetiséget, eljöhet ide; lát itt hamisítatlan jávait, szundait, malájit, mandurait, khínait (habár őket már igen átgyúrta a jávai vérrel való keresztezés) csodaszép természetet, ősi földmívelést, házi ipart és a melegséget se érzi jobban, mint bárhol Dél-Európá-