Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

III. Fejezet. Celebes sziget

106 Az idő igen felmelegedvén, fel kellett hagyni a hajtással. Visszafelé menet a lovasok időnként felfelhúzták az egyik lábukat a ló hátára — és így pihentek. Roemang Pollong községnél ebédeltünk; ebéd után hazafelé fordítottuk a pónikat, elől a kapála, jól megtermett szálas makasszeri, pár szál bajusza mokány kifejezést adott az arcának. Alighogy kiértünk a községből, széles meredek sánc vágta el utunkat. Az árok túlsó partján suhancok pénzbe játszottak. A pénzbe való játékot szigorúan tiltják Makasseron, mert veszedelmesen elterjedt és a játékszenvedélyből folyólag bűntett is megesett. Amint a kapála meglátta a játékosokat, vesd el magad, vad futásba fogott. Az én kedvére hagyott pejkóm se volt rest, követte a vezért. Pár ugrással az ároknál voltunk, nem fordíthattam meg, mert oldalt buktunk volna bele, tehát legyen ahogy lesz, gondoltam és hagytam futni. Három póni se ugrik akkorát, mint aminő széles az árok volt — de az én pónim nem ugrott, hanem erős iramban lefutott az árokba és fel a másik oldalon: jongleur-tett volt ez, nem vállalkoznám rá a legjobb irlandival se. Az árok után belekeveredtünk a rizstáblák közé. A kis táblák között forogtunk; minden 30—50 méterre töltés; végre megérkeztünk. Elfogták a játékosokat és hurokra kötötték. Ott volt mind a nyolc lovas, de vezetőm nem lovas ember, ő a meginduláskor nekiment valami bambuszágnak és lebukott. A kapálának ki kellett fejeznem a rosszalásomat, hogy előzetes jelzés nélkül így elrohant. Ezzel tartoztam hollandus vezetőmnek, aki jól megütötte magát és gyengébb lovasnak bizonyult a benszülöttnél, de magamban szörnyen meg voltam elégedve a látottakkal, különösen a kapála imponált. Útközben még párszor mutogatták az ügyességüket; meghajtották a kint lődörgő kutyákat: a lovas sose kereste