Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

III. Fejezet. Celebes sziget

103 A vaddisznó egyes távolabb eső vidéken, mint Sailée községnél, ahol az első két kant lőttem, éjjelenként közvetlen a házak tájékáig túr, nem fél, mert a mohamedán lakosság nem bántja; a gyerekek állították, ugyancsak Sailée-nél, hogy ha az árkokban hűselő erős kant gyerek akarja felverni, még neki áll feljebb. A hajtások előtt egy izben szép szürke cica jött ki elibém, nem lőttem, mert szarvast vártam, de azért se, mert a közeleső tanyához tartozónak véltem; amint később kiderült, vadmacska volt biz ő. Macskaféléből a hosszú orrú, csíkos testű civet (Viverra tangalunga) közönséges lakója Dél-Celebes erdőségének. Szárnyasban sincs hiány : hajtás alatt gyakran felrebben a vadtyúk vagy a szépen színezett kakas; kora reggelenként el is kikerikeli magát, a kádencia végét mélabúsan nyomva meg; a kis vadgerléket csapatokban látjuk, a többféle zöldszínt játszó vadgalamb is elsurran az ágak között; estefelé a legmagasabb fák száraz ágaira kiül a nagy fehér-fekete galamb, annyira nem ismeri a veszedelmet, hogy pikniket rendezhetünk a fa alatt és a szép madár csak megmarad békén a helyén. A nagy fehér fajnál is szebb, de ritkaságszámba megy a fehércsőrű fekete galamb. Az afrikai fehérbarna halászsas is közeli rokonra talált a celebeszi síró társában, egyébként a ragadozó madarak nincsenek nagy számban. Kétféle szines madár a mi seregélyünk szerepét játsza Celebesen; a british-indiai kakukot, ezt a nagyorrú kis szörnyeteget is hallottam párszor szólni, ő az esőre vár; ha egyszer megeredtek az ég csatornái, eljött a kis kukuk ideje: beszél és beszél ő ettől fogva szünet nélkül, kora reggeltől bele a késő éjszakába; nem éri be vele, hogy a fán ülve hallassa a szavát, még repülés közben is akad mondani-