Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

86 akasztva csüngött a levegőben és szárnyaival borzasztó módon csapkodék. Ezzel a liéja ismét visszafordult és másodszor is a búimnak csapott. Ez már több volt, mint a mennyit Buksi uram szive elviselni képes lett volna, s azon pillanatban, midőn a héja harmadszor is támadást intézett, Buksi uram fegyvere megdördült. A lövés után a héja ijedve szállt tovább, de a ba­goly sem csapkodott többé szárnyaival s szájából patak­ként ömlött ki a vér. Ijedten rohantak most mindketten ki rejtekükből, a bagolyt megvizsgálandók. Most sült ki, hogy Buksi uram a héja helyett a bu­lmt lőtte agyon. Busán intett ekkor Buksi uram kocsisának, felült szekerére s haza hajtatott. Haza érvén nem mert szólani nejének semmit a fü­les bagoly szerencsétlen sorsáról, hanem Mihókot bizta meg, hogy nejét a történtek felől értesitse, s érette né­hány engesztelő szót szóljon. Mihók gazdájának megbizása folytán, azonnal úrnője szobájába sietett, de hogy minél nagyobb szánalmat ger­jeszszen, s lássák, hogy őt mélyen meghatotta a szeren­csétlenség, mielőtt a szobába lépett volna, fátyolt kötött karjára s arczát krétával bedörgölé. így indult meg a hű inas borszasztó jajveszéklés közepette úrnője szobája felé A küszöbhöz érvén rémitő orditást vitt véghez, s aközben benedvesité szemeit, hogy könnyezni látszassék. Ezzel benyitott a szobába és siralmas szaggatott hangon rebegé: „Borszasztó, rémitő irtózatos, hajmeresztő, kifejezhetlen, pótolhatlan eset . . . adta magát... elő . . . a mai vadá . . . szaton." A háziasszony, nem tudta sírjon-e , vagy nevessen. Megijedt ugyan eleinte, gondolván, hogy férjével történt valami szerencsétlenség, de ha ismét Mihóknak be krétá­zott arczára tekintett, hinnie kellett, hogy az inasnak vagy az esze elment, vagy pedig tréfát akar belőle iizni. Ámbár Mihók elég siralmas arczot igyekezett vágni, de egy gunymosoly mégis látható vala olykor, s a házi-

Next

/
Thumbnails
Contents