Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

77 E perczben egy kis bagoly, az úgynevezett halál madár szállt az ablak előtt álló akáczfára s hallata rémletes hangját. — Buksi uram összehúzta magát ágyában s alig mert lélegzetet venni. De oh nagy ég!... mi volt ez ?... Buksi uram tisztán hallá, hogy valami kotorász ágya alatt. Azonban, annyira meg volt rémülve, hogy nem mert segítségért kiáltani. — Végtére mégis leküzdé félelmét s kiáltásra nyitá ajkait.... De egy hangot sem tudott adni; ezután föl akart kelni, de egy tagját sem volt képes megmozdítani. Hideg verejték ütött ki homlokán. Most tisztán hallá, hogy már nem többé az ágy, hanem párnája alatt kotorász valami, s ugy rémlék előtte, mintha czinczogást is hallott volna. Ekkor véletlenül ágya elé tekintett, s ime egy fehér kisértet állott mellette. Megboldogult apjának arczát vélte benne felismerni, mely szomorúan tekinte reá, s ujját fenyegetőleg tartá feléje. A halálmadár még borzasztóbban sikoltozott. E perczben valami hideg lény átszaladt mellén. A bagoly sikoltozásai rémletesen csengtek Buksi uram fülében, s ugy tetszék neki, mintha amaz szünetlen csak azt kiabálná: „Haba-kuk gye-re ve-lem most." Most fájdalmas szúrást érzett szive táján; azután ugy érzé, mintha a kisértet körülkarolná őt; mire Buksi uram ájuláshoz hasonló álomba merült. Pár óra múlva fölébredt Buksi uram nehéz álmából, s Mihókot látá ágya előtt, ki egy lámpát tartott jobbjában. 0 ugyanis hazatérve a lakodalomból, hallá urának fájdalmas nyögéseit. Azt hivé tehát, hogy roszul vau, s ugyanazért betekintett szobájába. Most elbeszélé Buksi uram hű inasának gyötrő éjjeli látmányait. Mihók azonban nem tartozott a babonás emberek közzé. Elkezdé tehát az ágyat vizsgálgatni, és nem sokára reá akadt a gonosz szellemre, mely a párna alatt ijesztgeté Buksi uramat, még pedig egy egér alakjában. Az ágya előtti kisértet sem volt egyéb egy ingnél, melyet ő levetkezés közben a fogasra akasztott.