Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

74 „Megköszönte már azt az ur, viszonzá gyanús tekintettel, méregetve Buksi uramat a vadász, még pedig olyatén képen, liogy másodszor nem kivánnám hallani." , Mit hallok jó uram, kiálta fel Buksi uram legártatlanabb arczot vágva, én már megköszöntem volna az urnák szives cselekedetét? Én erről mit sem tudok s valóban nem értem, hogy azon esetben, ha köszönetet mondtam, mikép bánthattam meg az urat? A vadász ezen beszéd hallatára csakugyan a legnagyobb álmélkodásba esett, nem hitte őszinte lelke, hogy Buksi uramban anyi ravaszság lakozhatik, ugyanazért a csodálkozás hangján kérdé : „Csakugyan nem emlékszik az előbbi sértő szavaira, a debreczeni pokrócznál durvábbakat nem használhatott volna. Hisz azt vetette szememre hogy én mintha dajkája volnék, mindenüvé dugom orromat." Buksi uram színlelt csodálkozása, oly művészi volt, hogy a vadász ezáltal valóban lefegyverezve érezte magát, ezt látva Buksi uram, a kedvező alkalmat nem akará elszalasztani, és siró hangnyomattal felkiáltott. „Lehetetlen jó uram, lehetetlen, én tudtommal nem mondtam ezeket. Vagy ha mondtam, akkor őrültnek kellett lennem. Óh én szerencsétlen szamár vak ember, miért kellett nekem lázas állapotban lennem, hogy ezen jószivü nemes urat megbántsam, kérem ne vegye sértésnek azoii szavakat, melyeket őrült állapotban akaratlanul ejtett ki ajkam." Ily alázatos kérelmi hang a sziklát is könyörületre indította volna, annál kevésbé lehet tehát föltenni a vadászról, ki emberies érzelmei és jószivéről az egész környéken ismeretes volt, hogy Buksi uramnak meg nem bocsájtott volna. Buksi uram csaknem könnyekre fakadt, midőn látá, hogy a sértett vadász részvéttel fordult feléje, s barátságosan nyujtá oda jobbját engesztelődése jeléül ily szavak közt. „Valóban, Buksi uram, még nekem kell önt kérnem, hogy előbbi sértő modoromat ne magyarázza félre, mert nem képzeltem, hogy akaratlanul utasította vissza segítségemet. " E béke kötés perczében jelent meg a helyszínén a gróf is az egész vadásztársasággal, miután az első hajtás