Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

64 „ Van bizony! erősité Mihók, minden, amit csak akar tensuram, úgymint szarvas, őz, vaddisznó, zerge, medve, vadmacska, még pedig a legnagyobb bőségben, és az elejtett vadaknak bőre mindenkor a főerdész illetménye. „Dicső gyermek vagy Mihók barátom! kiáltá Buksi uram gyönyöritasan, miközben hű inasának nyakába borult. „Én valóban boldog ember yagyok, hogy egy ily derék férfi van oldalom mellett. Áldásom reád aranyos Mihókom." Mihók azonban nem engede sok időt Buksi uram hála ömledezéseinek. s gyorsan kibontakozván gazdája ölelő karjai közül, a szobában lévő csizmákat és ruhákat összeszedte, és szobájába sietett hogy azokat kitisztítsa. De Buksi uram inasa után rohant, kiragadá a ruhákat és csizmáit Mihók kezeiből, s egy pillanat alatt felöltözött, azután Mihókot karon ragadva, vele együtt az étterembe száguldott, hol neje egy két holnapos kis fiúval karjaiban, a reggelivel várakozék reá. A nő, midőn az ajtó zajosan föltárult, s azon férje mosdatlanul és fésületlenül, maga után az inast vonszolva, a terembe lépett, ijedtében felsikoltott, mert azt hivé , hogy férje azon kevés eszét is, melylyel eddig birt, elvesztette. „Az Istenért mibajod ? kérdé remegő hangon a házi asszony, az ijedtség kábulásából, magához térve. .Óh kedves galambom! orditozék Buksi uram, miközben nejéhez rohant s őt hévvel karjai közzé csuká. „Ez a Mihók egy gyönyörű gyerek, egy gyönyörű gyerek. A házi asszony megerősítve hivé magát lenni azon föltevésében, hogy férje elme háborodásban szenved s fájdalmát, mely őt e gondolatnál megszállotta eltitkolván, szelíden kérdé. Miért oly gyönyörű gyerek Mihók? „Oh aranyos gyerek biz ő; az én egyetlen büszkeségem, erősité Buksi uram, de euuél többet nem volt képes szólani, hanem őrülten kezdett neje körül ugrálni, s háló süvegét folyvást a levegőbe dobálá, mígnem végtére a forgásban elszédülvén, a földre rogyott. A nő rögtön segélyére sietett, s Mihóknak közreműködésével, a háló szobába szállitá Buksi uramat, hol ágyába tétetvén, a szenvedő, nem sokára nejének nemkis örömére hangos hortyogás közt mély álomba merült.