Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

62 tetek gyanánt törtek ki belőle az elnyomott vágyak, s ingerlő játékot űztek az ő gyenge akaratjával. Ha ebéd után karszékébe dőlve kényelmesen füstölgetett, s a pofájából kiömlő bodor felhők változó alakjain gyönyörrel legelteté szemeit, egyszerre mint valamely varázsütésre egy titkos fátyol hullott le szemeiről, s ezerféle képek vonultak el bámuló szemei előtt. A pipa füstben eleven torzalakok tánczoltak, s gúnyos mosolylyal öltögeték nyelveiket Buksi uram felé, s hosszú füleket csinálva boszszanták őt. A csintalan kis rémek elmosódnak a légben, s ime most ugy tetszik Buksi uramnak, mintha szárnycsattogást hallana, mely mindinkább közeledik feléje; nem csalódott, mert a láthatár egyszerre megnépesül a szobá ban felfüggesztve volt régi varjú és egyéb szárnyakkal, melyek előbb Buksi uram körül lebegnek, s azután szép rendben a falakra helyezkednek. Ekkor megnyílni látszik a lomtár ajtaja, s a vadbőrök seregesen hemzsegnek elő. A csapatot egy kopott nyulbőr vezérli, mely azonban nem nyullábakon jár, hanem kiszárított bagolykarmakon ; a nyak helyén egy vércse fej diszelg, mely üdvözlőleg integetett a házura felé. Ezek is régi szokás szerint a falakra aggatják magukat. De a következő füstgomolyban uj kép tűnik fel. Egy hullámzó tengert lát Buksi uram szemei előtt elterülni. A távol láthatáron kis pontok kelnek ki a tenger zavargó vizéből és sebes úszással közelednek felé. A távolság miatt eddig nem lehete kivenni az urzó lények alakját, de most egy felsustorgó hullám duzzasztja fel magát Buksi uram előtt, és hátán hordozza az ismeretlen tárgyakat. Kedves kutyái, melyeket neje nem türt a házban, eveztek régi urok felé, s kérő szemekkel tekintettek reá. Buksi uram megérté hü állatjainak esdeklő pillantásait s mentésökre akarta kezét kinyújtani, de mielőtt benne e határozat tetté érlelődött volna, egy tengeri nympha emelkedett ki a habok közül, s tiltó!ag emelé kezét a menteni készülő Buksi uram felé. Hátán hideg reszketés borsózott végig, midőn e vizi nymphát jobban szemügyre vévén, látá, hogy az az ő felesége, ki most a kutyákat egymásután a viz alá meríti. Ily borzasztó látványok gyötrék szüntelen Buksi ura-