Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

37 Ki vau itt? kérdezé Znár az idegeneknek e baljóslatú hallgatását félbeszakasztva. De egyik sem felelt. Gyújts gyertyát Buksi, kiáltá most Znár. Mindjárt! válaszolám, s az asztalhoz mentem, de a gyufatartót nem találtam. Nem láttad a gyufatartót? kérdém Zuártól, midőn e perczben liallám, hogy valaki a földre zuhant, és Znár kétségbeesett hangon segitség után kezde kiabálni. A gyufát nem találván, gyertyát nem gyújthattam, hogy tehát némi világosság jöjjön a szobába, az ajtóhoz szaladtam azt felnyitandó. Megragadtam a kilincset, de az ajtó nem akart felnyilni, s ugy rémlett előttem, mintha valaki az ajtóhoz támaszkodott volna, hogy azt föl ne nyithassam. Végre erősen megrántottam a kilincsnél fogva, mire egy nehéz test tipegett tovább, s az ajtó felnyilt. Szörnyű látvány tárult fel szemeim előtt. A három alak nem volt más, mint három bozontos medve, melyeknek egyike az erdőmestert földre tiporván, marczangolta; a szerencsétlen emberből csak ugy patakzott a vér. En rögtön Mihókot behivám, s hirtelen két vadászkést rántva le a falról, az egyiket inasomnak adám, másikkal pedig magam felfegyverkezve, vérében fetrengő barátomnak segitségére siettünk. Ez, jóllehet szörnyű helyzetben volt, de eszmélete még sem hagyta el, s erejétől telhetőleg védte magát. Mi ketten a medvére rohantunk ; ezen támadásunk által a szörnyű vadat magunk ellen ingerelve, az ott hagyta Znárt és minket támadott meg, mig másik két társa, fiatalabb lévén, csak az öregnek háta megett vonta meg magát, s a földön elömlő vért uyaldosá. A viaskodás közben szerencsétlenségemre megbotolván, csaknem a medvére estem, mire ez egyenesen felém fordult, s bal kezemet megragadá, s a borzalom fagyos hidege futott át tagjaimon, midőn érzém, hogy ellenemnek éles karmai mindig mélyebben ásódnak be testembe. A rendkivüli fájdalom dühössé tett, s fogaimat csikorgatva döftem késemmel a medvéhez, melynek követ-