Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

35 indult, melyen az elejtett vadak voltak szép csínnal elhelyezve és zöld fenyő galyakkal körülvéve. Ekkor a hajtók vezére a szekérre hágván, fennhangon előszámláld, hogy mit lőttek a vadászok, és mi ennélfogva a szekér tartalma. Először : 32 nyúl. Másodszor: 5 róka. Harmadszor: 3 farkas. Negyedszer: 2 őzbornyu. Ötödször: egv vadkan, és Hatodszor: egy medve. A vadász csapat mindegyik vadnem nevezésénél örömkiáltásokba tört ki, s a grófot, ki a legtöbb vadat lőtte, vállaikra emelvén, szűnni nem akaró lövöldözés közt, zajosan meg éljenezték. Most, az egész társaság hajtók és kutyákkal együtt haza felé vette útját, s megérkezvén a vadászok nem sokára egy gazdagon teritett asztalhoz ültek, mialatt a hajtók az udvarban mulattak: magától értetődvén, hogy a kutyákról sem feledkeztek meg. Mihók felszólittatván az asztal körül szolgálatot tenni, ismét régi egyenruhájába bujt, mindenek előtt azonban, mellényén a gombokat, melyeken urának kalandjai valának bevésve, szép fényesre csiszolá. Az étteremben, mialatt Mihók mint pinczér működék, minden vendég figyelnie e tündöklő gombokra irányult, s megtudván, hogy azok Buksi urain vitéz tetteit ábrázolják, az érdekeltség a legmagasb fokra hágott; mindenki közelről megszemlélte, s midőn a kedélyek ebéd végeztével a zamatos szöllőnedv gyöngyöm habjainál mindinkább felhevültek, zajosan követelék, hogy Buksi uram a gombokon látható kalandokat az egész társaság előtt elbeszélné. Buksi uram örömest engede a felszólításnak, s néhányat köhintvén, igy kezdé elbeszélését. 2*