Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

IV. SZAKASZ Buksi uram vadászaton. Már magasan állott a nap az ősfci láthatáron, midőn Buksi uram felnyitá szemeit. Bámulva nézett körül a szép bútorzatú szobában, mert első pillauatban még nem volt képes összeszedni eszméit, s nem tudá hol van. E perczben kopogtak az ajtón. Buksi uram régi szokásához hűen „szabad" helyett „bujjbe" jelt adván, az ajtó felnyílt s Mihók szelid alakja láb újhegyen csoszogott be a szobába. Buksi uram szerfelett megörült, hogy hű inasával ismét együtt van. Hossza vége nem volt a kölcsönös kérdezősködéseknek és felvilágosításoknak ur és szolga részéről, s miután Buksi uram a dolgok mivolta felől tökéletes tisztába jött, parancsolá iuasának, hogy vadász ruháit a fehérneművel szobájába hozza, s a kutyákra gondot viseljen. Előbb azonban Mihóknak gazdájának fürtjeit kelle rendbe szedni, arczárói a kormot lemosnia és a díszruhát megtisztítania. Mihelyt felöltözött, jelenték neki, hogy a reggeli az asztalon van. Buksi uram tehát a házi inas által vezettetve, az étterembe indult. A házi ur igen szívélyesen fogadá vendégét, barátságosan szorított vele jobbot, valamint a nők is a legőszintébb részvéttel tudakozódtak miutléte felől. Buksi uram ezen szeretetre méltó vendég szeretet által felbátorodva, ezerszer bocsánatot kért a mult este okozott kellemetlen háboritásért, azonban állítása szerint az akaratlanul történt, minthogy az utazása alkalmával közbejött végzetszerű események szakadatlan lánczolata oly zavarólag hatott kedély állapotára, hogy öntudatlanul jött tegnapi helyzetébe. A bocsánat már előre biztosítva volt Buksi uram számára. Ennek tudatában étvágya feltűnőleg fokozódott