Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

22 A felelet egy másodszori még rettenetesebb tüsszentés és elfojtott köhögés vala. Ekkor a gróf ismét kérdezé: ,.ki van itt?" E kérdésre azonban semmi válasz nem jött, csupán egy orkánszerü szuszogás, miként távol vihar zúgása volt a kéményben hallható. „Harmadszor és utoljára kérdem, ki van itt?" folytatá a gróf, „ha választ nem kapok szent Hubertre esküszöm, hogy a kéménybe lövök," — és készen tartá fegyverét, melynek hegye már a kémény nyilása felé vala irányozva. „Jaj, jaj, az ég szerelmére kérem ne lőjjöu ide, mert szörnyet halok!" hatott ki a kémény belsejéből rimánkodva egy rekedt hang. „Hát bujj ki onnan rögtön, ha azt akarod, hogy ne lőjjek!" kiáltá a gróf. „Megyek, futok, szaladok!" volt a rögtöni válasz, melyet nyomban csúszás és ruha súrlódás zaja és erőlködés nyögései követtek. Valóban néhány perez múlva a kémény nyílásából az Ígéret beváltásának biztos előhírnöke gyanánt egy rakás korom hullott alá, mely a szobában lévőket egymás szeme elől, mint sötét felhő, eltakarta. Alig szállott alá a por s tisztábbá vált a levegő, midőn egyszerre a kéményből egy sarkantyús csizma tiint elő, mely mindig lejebb ereszkedett, s melynek tartalma egy sárga szinű magyar nadrágba burkolt kövér lábszár vala. E világos szinti ruhanem természetesen csak uj korában volt sárga, miután e perezben fekete korom foltokkal ékeskedék. Elég volt a grófra nézve, csak ez egy tagot látni, midőn a meglepetés és csodálkozás hangján felkiálta: „Ah hiszen ez Buksi uram lába!" Nem is csalódott, mert a bal láb után mindjárt a jobb is következék. De Buksi uram alakja azután megszűnt alább szállani, mert a lábak alapra nem találván, hogy le ne hulljon, gyomrával és felsőbb testével a kéményben tartozkodék. E látványnál az előbb még reszkető női társaság vidám nevetésre fakadt, maga a komoly gróf sem tartoztathatá magát a mosolytól, de azért inte a nőknek, hogy fenhangon ne nevessenek, mert alaposan liivé, hogy a