Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

18 „Méltóságos asszonyaira, én pókaliázi Buksi Habakuk vagyok, minap a méltóságos gróf engem látogatásával sze rencséltetvén, oly kegyes volt, becses házához meghívni, s én e meghívásnak engedelmeskedvén, ime itt vagyok." A hölgyek fiatalabbika Buksi uram ünnepélyes hangon elszavalt üdvözletére eniigy válaszolt: „Sajnáljuk uraságodat, hogy hiában fáradt, mert a gróf ur egész családjával a szomszéd faluba rándult látogatásra, azonban este 10, vagy 11 óra tájban mindenesetre vissza jövend; addig is tessék a vendégszobába jönni, mi majd a holmit oda vitetjük. Csak tessék velünk parancsolni, mert mi szobaleányok vagyunk." Buksi uram megértvén, hogy azon hölgyek, kiknek ő oly illedelmesen kezet csókolt, csak szobaleányok, szégyenletében a föld alá szeretett volna bújni, s képzeletében már füleiben csengett a grófi család gúnyos hahotája, mely e tévedése felől, miként jól gyanitá, visszatértével mindenesetre értesítve leend. Tétovázva nézett hol egyik hol a másik szobaleányra, — végre szó nélkül egyet fordulván a sarkán, minden köszöntést mellőzve, ismét kocsija felé lépdegélt. — A szobaleányok sejtvén a vendég szándékát utánna mentek, s égre földre kérték, hogy valahogy eine menjen, mig az uraság haza nem jön, különben ők fognak szigorúan megdorgáltatni, a miért őt távozni hagyták. Buksi uram két tiiz közzé került; egy részről a szobaleányoknak mézes kérő hangja, más részről a folyvást fülében csengő gunykaczaj a legnagyobb zavarba hozták őt. Az első pillanatban szégyenérzetében kocsijába akart ülni, és haza menni, de már a másik perezben a szobaleányok esedezése ingadozóvá tette őt előbbi tervében. így habozott Hercules is, midőn az erény is bűn utja között kelle választania. — Végre Buksi uram beült ismét kocsijába és szomorú kifejezéssel jó éjt kívánván a nőknek, parancsolá Mihóknak, hogy hajtasson vissza. A szegény Mihók e furcsán hangzó parancs hallatára egy rémítő kérdőjellé változott és vizsga szemekkel, kétkedőleg nézett vissza a bakról urára, hivén, hogy Buksi uram fejében valami szerencsétlenség történt, vagy talán, hogy roszul értette a parancsot. De Buksi uram ismétlé előbbi parancsát, s a kérlelhetlen valóság megtanitá őt arról, hogy gazdája, nem