Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437
I. RÉSZ
12 A lövésnek mégis azon eredménye lőu, hogy a varjuk tovarepültek és többé nem zavarták Buksi uramat ábrándozásai közepette. — l)e Buksi uramra nézve is igazolva lön a közmondás, „liogy a szerencsétlenség nem jár egyedül." Mert ime alig mentek el a varjuk, az uton keresztül pár lépés távolságra a kocsitól egy nyul futott át, mely körülmény pedig még nem babonás emberek által is igen rosz előjelnek szokott tartatni. Buksi uram ismét egy kétcsövű puskát rántott elő a kocsi szegletéből és a nyul után lőtt. — Természetesen a nyúlnak semmi baja nem történt, mert vidámon ugratott tovább; de annál több baj érte Buksi uramat, minthogy a fegyver igen erősen lévén megtöltve, az oly hatalmasul arczul vágta őt, hogy fájdalmában a puska kiesett kezei közül, s jobb arcza szörnyűre feldagadt. Szerencsétlenségre a fegyver a földreesvén, annak másik csöve is elsült. •— Ezen egymásutáni lövöldözés kihozta a lovakat türelmükből, s egyszerre megiramodva, az országútról letértek, s árkon bokron keresztül ragadták a kocsit. •— Ehhez járult, hogy a szegény kutyák szííkbörtönükben összeszorulva, a kocsi zökkenései következtében, egyik szögletből a másikba hányatván, egymásközt egyenetlenketni kezdettek; és irtózatosan zajongtak. Az egyik bőszült hangon ugatott, másika morgott, egy pár keservesen sivitott; általában az egész kutyasereg oly rémítő hangzavarból álló zenéhez fogott, hogy ennek hallatára a neki iramodott sovány paripák még inkább elvadultak, s a kocsit csaknem felforditák, mi miatt az abban ülő személyzet minden perczben a legnagyobb veszélynek vala kitéve. Miként viharzó tengeren, a bömbölő szélroham által össze vissza hányatott hajó lebeg majd toronymagasságú hullámhegy tetején, majd ismét a legnagyobb mélységben; ugy hányattatott Buksi uram kocsija is az egyenetlen térségen, melyen csalitos dombok, és mocsáros völgyek gyakran váltogaták egymást. Buksi uram feje ugy az ijedség miként a rázás következtében szédülni kezdett, szemei előtt forgott a világ, s gyomrában a tengeri betegség kellemetlen előjelei mutatkoztak. A kocsis hiában erőlködött a mértékietlen zabélvezet következtében neki tüzesült lovakat visszatartani, szíigybe vágott fejjel repítették azok a kocsit.
