Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

158 „Csak azt nem tudom elképzelni, hogy mi okból hozott a gróf ur fegyvert? siránkozék a nő." „Kérem, ne tartson semmitől, e fegyver nem azért van nálam, hogy valakit lelőjjek" mondá a gróf. „Jól van jól, gróf ur, ezt mind elhiszem, de még mindeddig nem értem, mi a szándéka," viszonzá a 110 kétkedve. „Ugyan nyugodjék meg asszonyom, ismétlem a legtisztább szándék vezet a kéménybe, vága közbe a gróf kissé türelmetlenül. Ezalatt egy ajtóhoz jutottak, Mihók azt felnyitván, mondá „Itt van a kémény." A gróf ekkor néhányszor bekiáltott, de semmi válasz nem jött hívására. Midőn ez nem használt, fegyverét a föld felé tartva, kisüté. A fegyverdörrenés rémitő zajt okozott; mindamellett, válasz nem érkezett. „Most bizonyos vagyok felőle, hogy itt a kéményben nincs Buksi uram, — valóban zavarban vagyok én is a végett, hogy hol keressük őt." Innen az udvarra mentek. E pillanatban az igazgató is hozzájok csatlakozott, s a lövés oka felől kérdezősködék. „Buksi uramat keressük, de bizony itt nincsen" mondá a gróf. „És senki sem látta, hogy valamerre elment volna? folytatá az igazgató kérdezősködéseit. „Már én mindenkit megkérdeztem" szólalt meg Mihók, de egyik sem tudott felvilágosítást adni." „A főerdészi segédtől is kérdezősködött? kérdé az igazgató. „Valóban egészen elfelejtkeztem róla" válaszólá az inas. „Ugy hát rögtön hivja őt ide," parancsolá az igazgató. 0 leghamarább fogja megmondhatni, hogy hova ment az erdőmester." Mihók távozott, de néhány perez múlva a főerdészi segéddel együtt visszatért. Az igazgató rögtön kérdőre voná őt, azonban a főerdészi segéd mit sem akart tudni Buksi uram holléte felől.