Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

155 Hirtelen hátrafordult s ime négy fegyveres ember által látta magát környezve. Első perczben szökni akart, de látván, hogy a fegyverek mind reá irányulnak, lemondott e tervről. „Add meg magad Buksi!" kiáltá az egyik ki nem volt más, mint Rolán. Buksi uram tapasztalván, hogy a támadók közül egyik sem nyul hozzá, azon gondolatra jött, hogy ezen emberek favágók, kik pénzétől akarják őt megfosztani. „Csak néhány favágótól nem fogok megijedni," gondolá magában Buksi uram, — előbb fogom én őket megijeszteni." Ezt gondolva, hirtelen arczához kapta fegyverét, s elorditá magát. „Vissza gazemberek, különben egytől egyig lelőlek mindnyájatokat." „Ne mocczanj Buksi, mert porul jársz," szólalt meg a rabló dörgő hangon. „Micsoda, hát még te fenyegetni mersz engemet, te ostoba favágó? Lakolj e gorombaságodért!" kiáltá Buksi s hirtelen a beszélőre siité fegyverét. De lövése nem okozott kárt. „Üssétek le őt" kiáltá a rabló társainak mert még valahogy csúfot ejthet rajtunk e lófejíi bogár." E parancs folytán a három ember azonnal Buksira rohant, s őt pillanat alatt a földre ránták. „Most jól meg kell kötni, hogy el ne szökhessen, mert még számolnunk kell vele," rendelé Rolán. Buksi uram dult fult mérgében, lábaival kapálózott, de ez mit sem használt, mert a 3 ember a legnagyobb ügyességgel egy pillanat alatt megkötözte őt. „Vigyétek be a barlangba" parancsold Rolán, az egyik azonban mindig őrt álljon, hogy valami módon ki ne szabadítsa magát a kötelékekből." Az emberek a foglyot labdaként felkapták s a barlangba vitték. Rolán egy ösvényen eltávozott. Az erdőmesteri lakban e közben a vendégek háborítlanul mulattak. Történetesen egy czigány zenészekből álló banda utazott a kisded falun keresztül, s megneszel-