Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

152 A főerdészi segéd róka hízelgéssel borult Buksi uram nyakába, s elérzékenyült hangon mondá; ,,kedves Buksi uram, én szivemből becsültem önt mindenkor, s legyen meggyőződve, hogy ezentúl is a leghűbb collegát és barátot fogja bennem találni." Az igazgató ezt látva és hallva örvendve biczczentett fejével a kibékiiléshez. — Aztán poharat emelve, mondá: „Buksi uram én is áldásomat adom ez őszinte barátsági frigyre," s aztán egy hajtással kiürité a pezsgőt. A főerdészi segéd csaknem kiugrott bőréből örömében, midőn látá, hogy Buksi uram oly bizalmas hangulatban van; a mint tehát ez utóbbinak ölelési heve lecsillapult, a főerdészi segéd az ablak mélyedésébe vitte őt s halk hangon tudtára adá, hogy egy gyönyörű nagy medvének akadt a nyomára. „És otthon van-e a medve? kérdé Buksi uram kíváncsisággal „lelkemre mondom, nagy kedvem lenne ő kemének bőrét haza hozni s az igazgató urnák ajándékozni." „Mi sem könyebb mint ez, feleié a főerdészi segéd a lelkesültség hangján. „A medve barlangja itt a szarvas hegy alatt van s most mindenesetre odújában lesz. Valóban dicső gondolat Buksi uramtól, hogy annak bőrét az igazgató urnák kívánja ajándékba adni." Buksi uram égett a vágytól a medve birtokába jutni, s hogy minél nagyobb dicsőség háromoljék reá, eltökéllé egészen egyedül a medvére lest állani. — Alig hallható hangon fülébe sugá tehát a főerdészi segédnek, hogy ő azonnal fölkeresi a medve barlangját, s kérte egyszersmind, hogy e szándéka felől ne szóljon senkinek semmit. „Bizhatik bennem Buksi uram, feleié amaz, sőt ha megengedi, én elkísérem önt a szarvas hegy alá s megmutatandom a barlangot. — Ámbár holdvilágos éj van, az utat könnyen eltéveszthetné." „No hát jöjjön kedves barátom, én csak puskát és vadász kést veszek magamhoz, s azután indulhatunk" Buksi uram s a főerdészi segéd e szóváltás után a szobából csendesen kiosontak. A vendégek valamint a háziak közül egyik sem vette észre távozásukat.