Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

147 mondhatok neked, hogy a hány zöldgalléros van, mind kivétel nélkül akasztófára való." Ez utóbbi szavakat oly sokat jelentő szemhunyorítással kiséré az orvvadász, hogy a főerdészi segédnek vére megfagyott ereiben. „Oh épen ellenkezőleg," viszonzá a hivatalnok alig hallhatólag, miközben fanyarú mosolyt erőltetett ajkaira, „mi zöldgallérosok kevés kivétellel igen szelid és jó emberek vagyunk. — Biztosithatlak hogy nekem soha eszemágában sem fordult meg, hogy téged felültesselek. S ha ilyes valami történt, az csak onnét eredhetett, mert küldöttemet vagy te értetted félre, vagy ő engem. Hanem legyünk őszinték s tégy félre minden gyanusitgatást irányomban," folytatá a segéd mindinkább neki bátorodva, „én mindig csak javadat akartam. „Még nem volt alkalmam ezt tapasztalni, jegyzé meg mord kifejezéssel a vadalak. „Majd lesz! mondá a fősegéd." Most volna a legjobb alkalom, azon ostoba és goromba embert Buksit kezeidbe szolgáltatni. — Az egész társaság olyan részeg mint a csap. — Csak az a kérdés, hogy lehetne őt ide kicsalni ? „Akkor bizony elfeküdhetnek az asztal alatt, de saját lábán egyik sem tehet egy lépést sem, — ez bizony mit sem használ nekünk," mondá az orvvadász. „Annyira még nincsenek," szólalt meg előbbi. — Még eltudna botorkálni valahogy az a Buksi, ha valaki ségélyére lenne." — Oh csak sikerülne őt körmeid közé juttatni, hidd el, kedves barátom, dúsan megjutalmaználak." „Képzelem hogyan, viszonzá gúnyosan az orvadász, — beláttam én már a te számításaidba. A te terved az, hogy én számodra kihúzzam a gesztenyét a parázsból, — s midőn már nem lesz reám több szükséged, akkor eldobsz mint egy használhatlan dióhéjat." „A világért sem! Még csak hogy is gondolhatsz ilyeseket egy oly becsületes ember felől, milyen én vagyok. Én mindenkor előbb a te javadat, azután csak a magam hasznát tartom szemeim előtt," mondá előbbi, szemeit éghez emelvén. „Ne fesdd magad, jó ember! olyannak, a milyen nem vagy, — mondá az orvvadász megvetéssel. — „Te 10*