Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

139 pedig mind utána szaladt etetőjének. — A hangok biztos kalauz gyanánt vezeték őt s nem sok fáradtságába került urát föllelni, ki épen egy sár és vizzel telt árok felé hempergődzött. Társai határozatlanul állongáltak körülette s tanácskozni kezdettek, hogy mitévők legyenek Buksi urammal, midőn az, mielőtt azt valaki gátolhatta volna, az árokba gurult. Az árok jó mély vala, minthogy Buksi uramnak, ki szerencséjére hátára zuhant, csak az orra látszott ki az iszapból. Perez alatt magas vízsugarak löveltek a levegőbe, mert Buksi uram czethalként fecskendezé ki magából azon iszaptömeget, mely mindannyiszor szájába tolult, valahányszor ordításra nyitá ajkait. Mihók az árokhoz érvén, azonnal megpillantotta az iszapból kikandikáló órrt s kutyái segítségével tüstént hozzá fogott urának kihalászásához. E végből először is annak orrát ragadta meg, azután pedig fejét, s ennél fogva húzta ki a pocsolyában fekvőt a napnak világára. Buksi uram, mint látszék, egészen megfeledkezett arról, hogy meg van lőve, csupán a szájába tódult vizet köpködte szüntelenül kifelé. E közben befejeztetett a hajtás is, s az egész társaság Buksi uram körül gyűlt össze. A gróf nem sokat törődött azzal, hogy kegyencze a sárba esett; de annál inkább foglalkodtatá elméjét, Buksi uram gyomrán ejtett seb, mely nagyon is veszélyesnek tűnt fel előtte. „Ugyan engedje már egyszer sebét megvizsgálni" szólitá meg őt a gróf részvéttelyes hangon. E szavakra eszébe jutott ismét Buksi uramnak a sebe s magát a földhöz vágván, ismét elkezdé előbbi jajveszékléseit. Mihók utasítása folytán most 10 hajtó neki esett a földön fetrengőnek, s oly erősen megragadák, hogy Buksi uram nem volt képes többé ellenállani, mire Mihók hirtelen felbontá urának ruháját s műértő tekintettel a gyomrát kezdé vizsgálni. De bizony a seb sehol sem volt található, csupán egy kis veres foltocska melynek eredete azonban, hogy