Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

129 „Már ez a mi íendes szokásunk" szólalt meg a pór, „atyám is igy töltötte puskáját, neki is ugy folyt vére, ő nem bánta meg, hát én sem bánom." „Ugyan mit művelsz te oktondi? kiálta fel az igazgató szörnyülködve „hát először kell a kapszlit feltenni s csak azután tölteni? s azután egy egész marok puskaport nem szokás a puskába tenni, hisz akkor nem csoda, hogy olyan irtózatos pofonokat osztogat, miszerint az ember szeme kidtiled belé, s orrából meg szájából csurog a vér!" „Eh! tudom én jól, mit teszek, viszonzá az ember türelmetlenül, „sárkányom nem fedi be egészen alul apuskát, azért tehát a kapszlit kell először felraknom, hogy a puskapor ki ne ömöljék. — A mi pedig mértékemet illeti, markom a legjobb mérték, az apám sem tett másképen. " Látván az igazgató, hogy nem capacitálhatja e makacs oláh embert, boszusan megfordult talpán s tovább ment. Nem sokára ezután egy minden oldalról erdő által környezett, s mintegy 50 négyszögű láncz nagyságú ugarra érkeztek. „Megérkeztünk" orditozá teli torokkal Buksi uram, itt lesz az első hajtás." „Csak nem akarja ezen ugart kihajtatni? kérdezé a gróf csodálkozva. „Sőt igen is" viszonzá Buksi uram sokat mondani akaró tekintettel, „mert hivataloskodásom óta káposztát tenyésztettem ezen a helyen, csak hogy a nyulak ide szokjanak, azonkívül ezen ugarnak még csak tájékára sem volt szabad jönni senkinek. Fejemet teszem reá, hogy itt minden holdra egy egy nyúl jutand." „Nem lenne-e tanácsosabb egy körvadászatot tartani itt? kérdezé az igazgató, ki épen e perczben tért Buksi uram körébe. „En is ugy vélekedem" feleié alázatos hangon a kérdezett, „tehát ha ugy tetszik, kezdjünk a munkához." ,,Egy nyul!!.. egy nyúl!!! hangzék e perczben mindenünnen. Buksi uram -hátra tekintvén, meggyőződött, hogy egy Buksi uram. 9