Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

120 Hasztalan kiáltozá ki csak nem egész tüdejét Buksi uram s fenyegeté a zajongókat bezárással, csend nem lön. — Valahányszor egy, czédulát nyervén, kilépett a szobából, tiz ember tódult az ajtóhoz s nyomult az irodába. — A szabály szerint csak egynek volt szabad a szobába lépnie, a többit tehát ki kellett ismét taszigálni, a mi természetesen nagy erőlködéssel volt csak végrehajtható. Végre Buksi uram beleunván a lármázásba, s az ajtó mellé két hajdút rendelt, kik kivont karddal őrizték a bemenetet. Eleinte azonban ez intézkedés sem használt sokat, mert a két legényt magukkal rántották be a tolakodók a szobába, s a hívatlanok kidobálása még nagyobb zajjal ment végbe, miután a hajdúk az embereket irgalmatlanul elkardlapozták, ezek pedig ordítozni, káromkodni kezdtek. Ekkor még két hajdú rendeltetett az irodához, kik az ajtó küszöbén foglaltak állomást, az előbbi kettő pedig ben a szobában. Az ajtó előtti őrök keresztbe fektetett karddal állták el az utat, s ha egynél több akart betolakodni, azt füleinél fogva visszarántották s ráadásul megöklözték. Ezen veszekedés közepette annyi idő veszett el, hogy még igen sokan, bár este felé járt az idő, nem kaptak czédulát. Egyébiránt a hivatalnokok is megunták már e fáradtságos osztogatást s egyik közülök fenhangon mondá: „Elég hajtónk volna már, több van három száznál." „Ördögöt elég, viszonzá mérgesen Buksi uram, minél több annál jobb." „De minek ez a borzasztó sok hajtó," szólalt meg a főerdészi segéd, — hova fér el az a sok ember, holott vadász, tudtommal, csak 50 van rendelve ?! „Csak az ur ne avatkozzék az én dolgomba," mormogá Buksi uram félig hallhatóan fogai közt ugy, hogye szók közül az utolsó az illető füleihez juthatott. A főerdészi segéd gyanítván, hogy Buksi uram őt illetőleg olyas valamit mondott, mit nem mert volna fenhangon kiejteni, — ránczba szedte homlokát, s erősen reá nézett. Buksi uram e pillantásokat megértette és sietve mondá: „Ismétlem, hogy én gondoskodtam a vadászok fe-