Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437
II. RÉSZ
107 jöhetett az ablak párkányra, ennélfogva egész bizonyossággal mondhatom, hogy a varjú holt és nem magától szállt ide." „Engedje Buksi uram, hogy a varjut megvizsgáljam," mondá a segéd, „talán akadunk valamely jelre, mely útba igazitaud minket a varjú honnanjövetele felől." „Csak nézze meg barátom uram a varjut, én nem bánom, — adá válaszul Buksi uram — egyébiránt kezdem hinni, hogy valamely gyermek pajkosságból tette ez állatot ide." A főerdészi segéd csakugyan felnyitá az ablakot s a varjut kezébe vevé. A gyertyavilágnál, melyet eközben Mihók az inas gyújtott vala, megvizsgálák a holt állatot, s ime Buksi uram egy papiros darabot fedezett fel annak nyakán. „Egy levél! kiáltott fel Buksi uram. „Lássuk valljon ki küldte e galambpostát?!" s azzal leoldá a papirost a varjú nyakáról. „Ez is uj találmány, veté közbe a főerdészi segéd, leveleket élettelen varjuk nyakán szállítani. Nem gondolnám, hogy csalódom, ha azt állítom, hogy valaki számtalan elleneink közül rosz tréfát akart velünk űzni." Buksi uram nem látszék hallani hivataltársa megjegyzését, mert a levél felbontásával volt elfoglalva. Végre sikerült neki kigöngyöliteni a mesterségesen összetekert papir darabocskát, s azt a gyertyához tartva, betűzgetni kezdé. Azonban a papir nagyon össze lévén gyűrődve, nem tudott az Írásból kiokosodni, s ugyanazért azt a főerdészi segédnek nyújtván, mondá: „Eh édes barátom uram én nem tudok e tyukkaparásból kiigazodni, talán Önnek inkább fog ez sikerülni. A segéd kezébe vévén a levelet, egész könnyűséggel olvasá azt, melynek tartalma következőképen hangzék: „Üdvözöllek barátom Buksi, tanácslom, hogy ne üldözz, ha kedves a bőröd; különben jaj neked! R o 1 á n. Buksi uram ezeket hallva, halálsápadt lett; de zavarát nem akarván alárendeltje előtt elárulni, hogy bátorságát