Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

97 Ezúttal könyörült rajtuk Morpheus, de a kutyák raja annál kevésbbé. Ugyan is alig szenderültek el, midőn az egyik kutya borzasztó lármával kezdé az ajtót kaparni és szakadatlanul nyöszörgött. Boszusan kelt Mihók fel a földről, s az ajtót kinyitá. A kutya kiment az udvarra, de már a másik pillanatban a korcsmárosné kuvaszával összeveszett, dühös morgás közt adván neki tudtul, miszerint roszalja, hogy ő is a földön lakozik. A szobában lévő kutyák a zajra, még mielőtt azt Miliők meggátolhatta volna, mind kirohantak az udvarra s a kuvaszszal harczba elegyedtek. Csak hosszas idő múlva leliete a kutyákat a szobába visszahívni, melyek azután Mihók által az ebszekrénybe záratva lőnek. Ezalatt viradni is kezde, s miután az alvásra ugy sem lehetett többé gondolni, Buksi uram parancsot ada a befogásra, — mi megtörténvén a család összeszedte holmiját. Mig a többiek a kocsikra való rakosgatással valának elfoglalva, Buksi uram ezalatt az öreg vendéglősnével számolgatott össze. A korcsmárosné összesen véve 20 frtot követelt a szobábani átéjelezés, vacsora és kocsi szin használásért; Buksi uram elszörnyülködve, vakargatá fületövét e szemtelenül felesigázott számla hallatára s megjegyzé, hogy Kolozsvárott a legelső vendégfogadóban, hol frakkos és fénymázos czipejű pinczérek vannak, olcsóbba került volna átéjelezése. Az öreg asszony természetesen egy fillért sem akart leengedni követeléséből, nem gondolva semmit Buksi uram szemrehányásaival, — s igy nem maradt egyéb hátra, mint a tárczába nyúlni és fizetni. Nehéz szívvel tevé azt Buksi uram, s mihelyt a markába nyomta a pénzt az öreg asszonynak, azonnal kocsira tilt, s az elindulásra jelt adott, — de újra baj érte az utazó családot. Ugyanis már régen hallotta volt Buksi uram, hogyha a lovak kifáradnak, bort szoktak adni azoknak felüdülés végett. Még az este megparancsold tehát kocsisának, hogy Buksi uram. 7