Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

5 folyt le, melynek szárnyai a földet seperték; lábain régi divat szerint, térdig érő gyapjú-harisnyát és csattos czipőket viselt, mig fejére rendesen egy láb liosszu kopott magas tetejű kalap volt nyomva. — Legérdekesebb azonban zöldszinben játszó mellénye vala , melyen öt tenyér nagyságú sárga réz gomb diszelgett, melyeken Buksi uramnak 5 leghíresebb vadászkalandja bevésve vala látható. —Ajakán és orra alatt bajusz és szakállnak még nyoma sem látszék , miután arcza egészen le volt beretválva. Arczának legsajátságosb része mindazonáltal a kisded pisze orr vala, mely oly nagy mértékben fölfelé hajlék, hogy esős időben fedél alá kelle menekülnie, mivel különben a vizcseppek az orrán át a szájába hullottak volna. Ezen óriásnak, ki egyébiránt egy afrikai orangutanghoz liasonlitott inkább, mint emberhez, neve Mihók vala. — Buksi uram nagyon kedvellé inasát, minthogy ez az ő személyéhez és kutyáihoz ritka vonzalommal ragaszkodók. Ha Buksi uram mérges volt, Mihók a legnagyobb béketűréssel és morgás nélkül hallgatá gazdájának dorgálásait. Ezen ritka inasi erények által, annyira megtudá nyerni Buksi uram kegyét, hogy ez őt perczig sem nélkülözhetné. — De más tekintetben is megérdemlé Mihók urának hozzá való hajlamát, mivel ő egy ezermester vala. Ugyanis ő szegezte fel a falakra a lenyúzott állatok bőreit, ő festette be a kutyákat, ő tisztogatá a berozsdásodott puskákat s művelt több efféle hasznos dolgokat. A házbeli személyzet többi tagjáról semmi nevezetest nem mondhatunk. Közönséges, mindennapi emberek voltak, kik kötelességeiket rendesen tökéletlenül viszik véghez, a miért rendesen lekorholtatnak, de mely dorgálás keveset szokott használni, mert másnap rögzött hibáikba visszaesve, kezdik szokásos teendőiket. Ez emberekben összesen csak még annyi különös sajátságosság sem volt, mint Mihók kis ujjában. — Leszidta őket valami mulasztás végett Buksi uram, akkor folytonosan dörmögtek; a szakács bosszúból elsózta az ételt; a kocsis csaknem agyonverte a lovakat, a hetes meg a teheneket kíuozgatta. — Jaj volt ilyenkor a kutyáknak, miután kézzel lábbal osztatott ki részökre az úgynevezett kutyaportio. Természetes, hogy e kegyetlenkedés Buksi uram és Mihók tudta nélkül történt, különben helyben útlevelet adott volna nekik a házigazda.