Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Szolgabírói vadászatok

75» képzelhetni, hogy a szorosan egymás mellé lapult víg fráterek közt mily jonoszul gazdálkodott. Egyike sem pusztult el, de ki fél, ki egész évig kínosan sinlett. Hármok közül a szakács járt legpórulabb, mert balszemével és három ujja elvesztésével lakolt a tivornyáért. Soha se főzött több ebédet és a fegyvertől, mint pokoli találmánytól, élte végéig borzadott. * • * * Máskor egy szolgabíró szomszédjában egy éltes puskás rókát lő, amely még vonaglásai közt néhány lépésre vissza csúszott. Az öreg halkkal utánna lohad, vállára veti s lábújjhegyen vissza mászkálgat. A szolgabíró a lövésen kívül egyébről mit sem tud, semmit sem vesz észre, mert egy kis előtte történt zörej figyelmét fölébresztette. De most jobb felől hallván a zörejt, arra pillant; a puskás szürke condráját s nyaka körül a róka lógó farkát futólag megpillantván, örvös szürke medvének hivé s ezért minden további tanakodás nélkül rá húz. Ez egybe omlik legkisebb hang nélkül, s csupán lábait rázza. A szolgabírót mult éven egy megsebbzett medve megszorongatta volt, a mit tudásul véve, most csak lába rázása is hátát borsóztatja; azért, nehogy ez is ártalmára lehessen, egymásután reá süti •bal csövét is. Természetesen azonnal megszűnik minden mozgás. A szolgabíró borzasztón lakolt vigyázatlan-