Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Szolgabírói vadászatok

73» tásba. Itt meg egyik a másról nem tudva, egybepuskázzák a szomszédot, a hajtót, s róka helyett a jámbor kopót. Nincsen nagyítva, hogy az ilyes vadászaton nem az a szerencsés, ki sok vadat lő, hanem aki mást nem puskáz le, vagy rosszabb esetben éppen ő reá nem pergeltek. A szolgabírói vadászkrónikák telvék ilyes bakklövésekkel. Ismertetésül egy pár jelenetett. Egy főbirót egykor hivatalos kötessége farkas vadászatra kénteté Hires evő lévén, szakácsát is magával vitte, aki ott a bérctetőn is oly hatalmas ebédet tálalt fel, mint az otthoni fényes úri lakban. A zsiros ebéd feltálalása után hajtást vesznek, melyben a szakács, az asztalt terítő inas, s az ebéd alatt oda jött egy panaszos köznemes, a lövészek közt csak úgy felálltak, mint a többi rendes lövészek, jóllehet soha se járt mostanig fegyver kezökben. Azonban a szakács, egy hires itkányos fráter, kiszedegeti tarisnyájából a pálinkásüveget. A kotyogás bűvös hangjára a két szomszéd, az inas és panaszos, szép csendesen hozzá sompolyognak. Hogy tilos mesterségek észre ne vétessék, s főnöküknek, ki a dőzsölésnek nagy ellensége, be ne súgják, nagy halkkal beljebb csúsznak, s ott sűrűn egymás mellé lapulva, kedvtelve kortyogatnak. A feljebb álló lövészek erről mit se gyanítva, az öreg Dobai Mihály figyelmét most, oda alább a sűrűben egy kis, alig észrevehető moccanat