Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Szolgabírói vadászatok

71» tékony vadak pusztítását is. Az engedelmes szolgabíró a följelentett panaszokra megrendelte az irtó-háborut, és a közelebbi négy falut és járásabeli puskásokat kiparancsolta. A falusi kikiáltók már éjfél óta teletorokkal rivalganak a tetőről, hogy minden ember kiálljon. De szokás szerént hátra húzzák magokat, s a kisbíró csak néhány rossz gyerekkel kéntetik megjelenni. A szolgabíró pedig az engedetlenségen felbosszankodva, jó fűszeres szavakban tudatja, hogy ha holnap bár egy ember hibázik, majd mindegyiket megtanítja. Másnap pedig, tova déltájt, nagy restül kicammog a négy helységből mintegy 500 hajtó. Miért ily későn s nem korábban : a szolgabírónak nincs terhére, mert ezalatt sok hivatalos dolgait eligazitá, közbe pedig dorombolva mondogatván : „Üsse gutta oknélkiili vadászatját, majd reá érünk erre is" . . . És most megindul a járat. Előbb a főnök fegyver nélkül, kezében fehér mogyoró pálcával. Nyomában néhány pandúr, hatalmas két megtömött borzbőr tarisznyával. Az erdő alatt megállapodva, a puskásoknak töltést oszt. A 60 puskás közt fele se tudja tölteni fegyverét, még puskavesszeje sincs. Néhány régibb lövész tölti meg ezeket is. Ezzel is elkészülve, a szolgabíró hangosan rájuk parancsol, hogy jól viseljék magukat, a vezér puskásnak szót fogadjanak; őszfejére szégyent ne hozzanak. Főleg minél kevesebb vadat sZalasszanak. Atyai intései után útra eresztvén, ő maga a nagy