Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

58» nünk, mig magához térhetett. Östve közadakozást gyüjténk számára, s 16 forint üté a markát. Ennyi pénze soha sem volt a kujonnak. Örömébe magához tért, és másnap egy pandúrral haza kisértetők. Soha sem lett semmi baja. Azután egy ifjú vadász egy farkast nagyon összelőtt, de minthogy még mászott, utánna iramodott, miközt szelességében egy kőszirtről lehullott. Nem tört el csontja, csak megpotyolódott; két nap feküdt a tanyán, de komolyabb következés nélkül. Továbbá egy báró, fegyvere szerszámát nem ügyelvén, mikor egy szembe futó medvére húzott, a fegyver csapja kiszökött és saját homlokába jól befúródott. Mire a medve helyett ő fordult fel. S mégis mellette futtában meg nem csókolta. Egy ideig vérzett, de tartósabb baj nélkül. Később egy ifjú urvadász, ügyetlenségből eltévedt s csak vacsora felett vettük észre a hiányosságot. Mire a bérezek csúcsain tüzeket gyujtatánk, kürttel s pisztollyal gyakran jelt adatánk. Hajnal felé meg is jött, nagyon kimerülve, főleg a kiáltott félelem miatt nagyon megviselve. Ez is kisebb baj. Egyébiránt a havasi eltévedés nem tréfa. Én nem kóstoltam ; de mások, akik beleharaptak, savanyu izünek mondják. Legkisebb baj ott az éhség, hanem az aggodalom s a nőttön növekedő félelem, utóbb az elcsüggedés, a kétségbeesés, mikor öntudatát merőben elveszti; ész nélkül bolyong, minden cél és irány nélkül, mig )