Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Háromszéki vadászat

48» mely decemberben is megjárta volna, 6 puskás, és 3 hajtó guggolt, mind magas erős székelyek. E nagyon csekély számra természetesen azt kelle gyanítanom, hogy a székelyek szokásos nyakasságból nem álltak ki. A királybíró sejtve gyanakodásomat, nagyon elhitt hangon magyarázgató nekem, hogy ha ő ezer embert hivatalosan kirendel, bár egynek sem szabad elmaradni; de ő most a medvét sok emberrel nem elkergetni, hanem e kevés erővel megfogni akarja ; tartsak számot, 'hogy majd kihozza a három kamasz. — De jó uram! a három hajtó mezítláb van; otthon megjárja, de tövisen, vágások közt, egy lépést nem mozdulhat. — Ez az ők dolguk, —- mondta félvállról. Nem látja jó uram, hogy bocskorukat tarisznyájukra függesztették, s jól is teszik ha megkímélik, mert több nap, mint kolbász .. . Tisztában leheték, hogy ellenvetéseim meg nem állhatnak, azért azokat jobb időre halasztóm. A főnök fennhangon rivalt a három hajtóra : — Fiuk 1 madár se maradjon aztán a hajtásban .. . Ezek a tűz mellett maradva, a puskásokkal felindultunk. A lövészek mind nagyon szálas emberek voltak, de hihetetlen mennyiségű lőporral és ólommal töltött fegyvereik még jóval hosszabbak valának. Durva készítések, tenyérnyi széles acél és nagy kova; legfeljebb a falusi cigánykovács gyárából kerültek ki.