Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

37» Bátor hősök voltak a magyar elődök; de a hosszas nyugalom, s a mostoha szülők kéjelgésre törpiték le bennök e szép erényt. Wesselényi Miklós első volt a felébredtek közül; előljárt nemzeti erényekben s férfias bátorságban. Kortársait is szívvel lélekkel nógatta ; de heves vérén s indulatosságán megtört jóakarata, s kevés követőkre talált. Fiában, Miklósban a hazafiúi magas erények higgadtabb vérmérséklettel s több előrelátással párosultak, s neki már inkább is sikerült. Buzdító példával járt elől lovaglás, vívás, lövés, úszás, nélkülözés, gazdászat s irodalom terén; főleg a haza, s emberiség iránti buzgó szeretetben. Isteni szép tulajdonok, melyeket Wesselényi nagy mértékben birt. Kortársai egy elébb

1 bámulok, de kevesen követtük. Okos tapintattal s kímélettel buzditá hazafiait; nyersebb bánásmódot ritkán, csak kénytelenségből használt. Nemes buzgalma meghozta drága gyümölcsét. Élvezetdús vadászatjain évről-évre több vendégeket számlált, melyeken néha Erdély úri értelmiségéből 40 —50-en is megjelentek : egy kis országgyűlést ábrázolt. A napot vadászati élvek, az éj egy részét a haza ügye, nemzetiség, nyelv, okszerű gazdászatróli tüzetes vitatkozások vették igénybe. Gazdag ismeretekkel tértek vissza kastélyaikba, mint tavasszal a munkás méh-köpüibe. A sok finnyás urat, cselédet s lovat annyi 1 Eleinte, előbb.