Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

14» rothadt, ami a háztartásában folytonos szükséget idézett elő. Vadászatát nagy kényelem s fényűzéssel vitte. Wesselényi Miklós 1798-ban a tiugyin torkolatán vadászott, ahol Opris János vadászát egy megsebesített medve halálra kopasztá. Mire a vadászatot megszakasztva, a havasalyi helységekből tiz oláh popát

1 hozatott fel a havasra, s"minden vallásos ceremóniákkal eltemettette, azon a helyen, ahol a medve elütötte. Zsibóról egy márvány keresztet szállíttatott sirja felébe, melynek maradványai a későbbi időkben is láthatók valának. Wesselényi szerfeletti indulatossága mellett nagyon érzékeny indulattal birván, az Opris véletlen halála annyira kedélyére hatott, hogy jóllehet vadászati vágyait egészben csakis a Czibles bércei egészítették ki, de oda sohase ment fel többé. Fiatalabb éveimben néhány vadászatain magam is ott valék ; pompások és jól rendezettek voltak, mint a hogy másutt sehol; de a háziúr fergeteges

2 módja s túlfeszített követelései miatt az igazi vadász gyönyör nagyon korlátozva volt. Ő vakmerő, bátor, nagyon jó lövő volt, mástól is azt követelt, s ha hibás lövést vagy történetes botlást látott, azonnal elszabadult az ördög s az eddig nyájas társalgásu ember bősz vadkanná fajult- Ezért idegenek ritkán mentek az ő vadászatára. 1 Popa románul = pap, lelkész. 2 Indulatos, hirtelen természetű.