Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

A mult század közepén inneni vadászatok. Másfél százados véres küzdelmei után békövetkezett Erdélynek szerencsétlel) alvó korszaka, midőn a nemzet szelleme mintha egyszerre mákony miatt elaludt volna, pusztitólag ható hosszú álomba merült. Eredményei mind máiglan fájdalmasan vérzenek. E korral egyszerre minden megváltozott. Az erélyes, tűzről pattant nemzet minden rétegeibe becsúsztak az álmosság természetes kísérői, az elpuhultság s férfiatlanság. Ott függött a nemes ház zöld fogasain a sok porral s pókhálóval födött rozsdaette kard, pisztoly, puska, handsár s dárda ; legtöbbike haszonvehetetlen állapotban s birtokosaik alattuk kereveten, ásítozva. A bágyadt magyar most már virgonc lovat megülni s bár időtöltésből csak vadászgatni is restelte. A mult század

1 közepén egy erdélyi arisztokratát látunk, mint e korban kiváló jelenetet. Báró Bánffy Farkas királyi táblai elnök kora gyengeségein felül emelkedve, meleg hazafi hangon ébresztgette az elpuhult sarjadékot. Hanem 1 A XVIII. század.