Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Szolgabírói vadászatok

83 vadásznak s pusztítják ós. Ha azt elmulasztanák, a hivatal csak is ez esetben lenne jogosítva, de akkor is kirekesztőleg kártékony vadra . . . Óvás, zúgolódás, s panasz, semmit se használt. S rablásaikkal csak akkor szűntek meg, mikor már nem volt mit rabolni: Miután vadászataikat kirekesztőleg erszényök tömésire, az ártatlan vadra folytaták, farkast természetesen hírűi sem láttak; de hivatalos följelentéseikben még is sok farkasnak kellett állni, mert az 1855-iki hivatalos lapban fennyen hirdeti a Szebeni Kormány, hogy mult éven az erdélyi törvényhatóságokban 600 s néhány medve és 800 s néhány farkas pusztíttatott el, felsőbb rendeletre darabja egy arannyal jutalmaztatván. Mi nem tudtuk, hogy a kincstári csalás merényletét, vagy a vastag ostobaságot bámuljuk inkább. Mert ennyi medve és farkas mindössze sem létezik Erdély területén. Mikor valahol egy farkast hébe-hóba elütöttek, akkora lármát csaptak, hogy híre mindenhol elterjedt. De legföllebb 4-5 darabra mehetett fel számuk. A főkormányzó mult őszön 82 napot vadászott különböző vonalokon, nagy erővel: mindössze is csupa 2 farkas bőrt vitt haza. De mint szenvedélyes vadász feledé, hogy mily bosszantó lenne reá nézve, ha valaki az ő uradalmain, drága vadjai közt garázdálkodni kezdene ; különben a rossz2*