Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

— 97 — vastag hótömegek alatt, a melyek egy összefagyott nagy sátort vonván az egész erdő fölé, idő előtt idézik elő benn az erdő mélyén a sötét éjszakát. Szinte kísérteties és nyomasztó az a nagy csönd, mely igy téli alkonyatkor végig terül az egész vidéken, s jól esik ilyenkor az is, ha az éhes fakúszó ütemes kopácsolását hallhatjuk. De nekem, ki a csikorgó hideget tűrve eléggé megszenvedek a remélt élvezetért, éppen ilyen mélységes csöndre van szükségem, hogy semmi se kerülje el figyelmemet, a mi a rókales sikerét biztosithatja. Hosszan húzódik el előttem a sziklás meredek hegyoldal, mely bőségesen nyújt rókának, borznak egyaránt megvivhatatlan sziklavárakat. Egy „hajlás" tövén elállók, szél alatt, idejében, s csontkeményre fagyott csizmámmal kotrom el a mély havat a fa tövétől, mely mögé rejtőzködni akarok"; de nem csak a havat, hanem a vastagon fekvő korhadt avart is el kell onnan tisztitanom, le a puszta földig, hogy mozdulataim legkisebb neszt se okozhassanak. így elkészülve odaállok, félig elbújva, a vastag törzsű bükkfa mögé, a melynek túlsó felén a rókák tömérdek csapása tanúsítja, hogy jó helyet választottam, mert itt vezet el az ő megszokott váltójuk; s itt lesem-várom azt a szerencsét, hogy megcsalhassam az erdők legravaszabb lakóját, a rókát, a melynek most, Pálfordulás táján, a bundája is a legszebb, legértékesebb. Egy tapsifüles nyul, alig hogy elálltam, már oda bandukol elém és iparkodik ki az ő táplálékában most oly mostoha erdőből, le a falu kertjei alá Tanos: Az erdő világa. 7