Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481
Szarvas-cserkészet
tos füvet; csak a vezértehén nem legel, hanem vigyáz, őrködik, szimatol folytonosan. De a bika nincs közöttük. Hol van, hová lett, mert bizonyos hogj' itt kell lennie. A nap már fölkelt, bőgésére nem számithatok s igy csakis szememre támaszkodhatom. Közvetetlenül a tisztás szélén legelő tehéncsapat mögött kezdődik a sürü csalitos, itt-ott egy-egy kis tiszta folttal. Itt, ebben a sűrűben kell lennie a bikának. Meglőhetném innen, ha láthatnám. De nem látom sehol; pedig, ha kényelmetlen fekvő helyzetemből csak valamennyire is fölemelkedhetném, valószínűleg megpillanthatnám valahol. Csakhogy ezt nem szabad megkoczkáztatnom, mert az az öreg tehén folytonosan figyel. Nincs más mód, meg kell várnom, mig a tehenek tovább vonulnak s majd csak kijön a bika is utánuk abból a sűrűből. De meddig fog ez tartani, mennyi mindenféle történhetik még addig, a mi előlem az egész csapatot elriasztani képes ? Néha egy madár neszezése is elégséges erre, különösen, ha mint most is, a vezértehén úgyis gyanakszik. Aztán a vadászlázt ugyan már régóta nem érzem, de az izgatottság ellen én se vagyok vértezve. És éppen most nagyon is érzem, hogy szinte tűrhetetlen helyzetemben mindnagyobb izgalom vesz rajtam erőt. De im, zörrenik, mozdul az a sűrűség!... A látócső egészen közelembe hozza azt a helye". És már látom a szarvast is . . . keresztbe áll felém az egész testével ... de a nyakát és a fejét s igy az agancsát is teljesen eltakarja egy sürüleveles bokor. A testalkatról is látom ugyan, hogy bika... meglőhetném igy fektemben is, minden nagyobb