Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Az erdők királya

- 78 'Bolyongásom közben a hegy alján végig nyúló sürü suhányosba jutok s barangolok benne minden határozott czél nélkül; de vizsga szemem csakhamar ráakad egy kis tarka pettyes jószágra, mely félig a harasztosba temetve, csak a füleit mozgatja és a két fekete szemét ragyogtatja. Vagy kétnapos kis szarvasborju fekszik előttem, önmagával még egészen tehetetlenül. A veleszületett ösztön ellenséget ösmer föl bennem és menekülésre készteti; de hasztalan erőlködik szegény; azok a még nagyon gyönge hosszú lábszárak nem birják el a nekik nagyon nehéz testet. A mindig éber, örökké gondos anyának csak a fekhelye látszik, ő maga sehol se mutatkozik a környéken; a hütelen férj és szívtelen apa által elhagyatva s senki által nem gondozva, fiának két napi szoptatása és nyalogatása után mindenesetre csak most először hagyta azt el kénytelenségből pár pillanatra, hogy éhségét, még inkább égető szomját, a közel csörgedező pataknál csillapítsa; semmi kétség benne, hogy közel van és hogy csak a legrövidebb időre távozott. — Ne félj tőlem szegény kis boczi, nem bántlak; csak gyönyörködöm benned s ha már megtaláltalak, megczirógatlak és megvizsgálom a fejeden, hogy lesz-e valamikor koronád ? Igen, ni! tisztán látható a két kis kondor hajcsiga és lám, már érezhető is az a két búb, a melyekből koronád majdan kiemelkedik. Igen, ez erdők királya leszesz valamikor, ha azt az időt — megérheted . . . De jóakaró czirógatásom nem nyugtatja meg azt a kis golyhót s mert menekülni nem tud: egy-