Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „fakukacz" - Az első nyúl

—"72 meg itt künn is jobbra-balra; ha kibújik a róka vagy a nyul, lődd meg jól — a farkát. He-he-he! Ezzel tovább mentek, engem hagyván legszélsőnek, nyilván, hogy senkit meg ne lőhessek. De mindegy, ez a hely az enyém volt, és vele minden vad, mely erre jön. Elhelyezkedtem; felhúzva s karomra^, helyezve puskámat, melynek csöve igy csaknem a havat érte, belebámultam az alattam elterülő hegyoldalba, az abban feltárult tündéries labirinthba. Reggel, sőt alig egy órája még, vastag, nehéz köd terült el mindenfelé, a melynek páráit, a szállingózott hószeméttel egyetemben, a mint csak hozzáért valamihez, rögtön oda is tapasztotta a 10 foknyi hideg, formálván igy az ágakból, bokrokból a legképtelenebb fantasztikus alakokat, beborítva az egyiket kristályköpenynyel és összeillesztve a részeket gyémántragaszszal. Fantasztikus alakok képződtek előttem, a melyek mindegyike hasonlított valamihez. Itt egy kupolás kápolna állt, a melyben a pap épen misézett, s még a minisztránsgyerek is ott térdelt mellette; amott egy hosszufarku sárkány tátotta el óriási száját, mintha csak azt a mellette térdelő angyalt akarná felfalni; és igy tovább. Abban azonban egyforma volt minden alak, hogy szüzfehér köpönyegje a kisütött nap sugarait milliárd csillagban verte vissza. Egyik-másik alak megrezzen, megmozdul, sőt helyzetet is változtat. Igen, mert a nap lehellete egy kiáltóbb hóharmattömeget megérintett, ez lehullott, esése közben másikat is vitt magával s igy az ág, a cserje, tehertől szabadulva, fejét fellebb