Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481
A „fakukacz" - Az első nyúl
— 7° lósy László helyett. Pedig akkor még nem tudtam, hogy nem rég még Csehországban muzsikus volt az istenadta. Együtt lévén, megkezdődött a reggeli, mely, nehogy valaki megterhelje gyomrát, egy tarisznya töpörtyűs pogácsából és egy üveg jófajta szilvóriumból állott. Én magam akkor ittam először pálinkát — nyilvánosan. Tanyánk egy kis őrgunyhó előtt volt, a melynek egész nagy környékén tisztára ellapátolták a nagy havat. A gunyhó mellett nagy határ száraz ág feküdt, a melyből jobbról-balról két nagy tüzet tápláltak. Az egyik körül, hevenyészett ülőhelyeken, s részben álldogálva, falatoztak és dévajkodtak az urak, mig a másik mellett, az erdőőrök mögött, a nagy hajtósereg csatázott egy kis helyért, hogy fagyos csizmáit melengethesse. — János! — szólal meg egyszerre az erdész. — Tessék parancsolni! — Jól megvigyázza, a mit mondok. A puskásokat én majd elállítom ; maga pedig vigyáz a hajtások rendes megtartására, és elősnek megy a hegy alatt. Csak a „Hosszúhegy "-et hajtjuk meg a szokott módon; Pista elállítja a hajtókat, s fennt marad elősnek, a többi puskás pedig a hajtók között marad. Csendesen, minden lárma nélkül hajtsanak; csak füttyögetni és zörgetni szabad; a ki nem fogad szót, azt — vágja nyakon. Értette ? — Igenis értettem. — No hát induljanak. Csak most láttam, hogy Müller bácsi milyen hatalmas ember. Ugy tiint föl előttem, mint egy