Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „fakukacz" - Az első nyúl

— 68 — apám puskát, valóságos vadászpuskát is biz reám. Vágyaim netovábbját értem el ezzel. Hát még mikor az első nyulat meglőttem, mely egyúttal az első nyul is volt, a melyre lövést tettem! Milyen nagy boldogság volt ez! Nem is vésődött oly élesen emlékembe semmi, mint ez a nagy esemény. Karácsonyi szünidőnk volt s a nyulvadászatok szokott évadja. Ekkor, 12 éves koromban, kaptam Müller erdész bácsitól egy meghívót a deczember 27-ki hajtóvadászatra és apámtól egy puskát. Mind a kettőt a Jézuska ajándékaként. Hogyan tisztogattam én az ünnepek alatt azt a puskát! Bár az előző vakáczióban egy-egy madarat, s egyszer egy macskát is már lőttem volt vele, azért bizony nekem még fogalmam se volt á puska alkatrészeiről; de kellett hozzá értenem, mert hiszen sajátom volt az a puska; tehát szét is szedtem és — nagy vesződséggel ugyan — de össze is raktam. Ekkor láttam először bebizonyodottnak azt a sokszor hallott közmondást, hogy „a kinek az isten hivatalt ád, annak észt is ád hozzá". Meg voltam győződve, hogy nekem is adott a puskához. Elmúlt a két ünnepnap és végre felvirradt a sóvárogva várt deczember 27-ike; s ki előbb végig aludtam volna 24 órát is: most első voltam ébren a háznál. Kemény hideg mellett sürü köd borult a megfagyott lábnyi hóra. Mire szánba fogták a felcsengőzött „Muszkát" és a „Rózsát", újra elkezdett szitálni a hó is.