Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „faliczita"

- 6

4 tével annak hegyeit és völgyeit, a mikor egyszerre valami sajátos hang ütötte meg a füleit. Mihez hasonlítsa ? Olyan az a hang, mintha serényen köszörülne valaki ott az erdőn. Mit tartson felőle ? Mi lehet az ? Felkelt és sietett az éj csendjében tisztán kivehető nesz felé, a melyről, közelebb érve, csakhamar tisztában volt, hogy az nem más, mint egy kis kézifürésznek a hangja. — Ahán, itt van valahára a fakukacz! A puskát felhúzva, s nagy eseményre számítva, teljes készenlétben cserkelte meg azt a helyet, a hol az a kis fürész az ő tolvajmunkáját végezte. Egészen közelről hallotta már a fürész hangját, a kordét is ott látta maga előtt és a hozzákötött szamarat, a mint bölcs figyelemmel tekintett az érkező elé; de azt, a ki a fürészt oly buzgón riszálta, csak nem birta meglátni sehol. Szinte kísértetiesnek tűnhetett volna fel a dolog, ha az a csacsi ott nem billegette volna az ő hosszú füleit; de egy pár vigyázva elhelyezett lépés még, és a rejtély meg volt oldva: az az ember felmászott a fára, s kényelmesen elhelyezkedve, annak koronájából fürészeli ki az egyik vastag ágat. — Annál jobb; még csak el se szaladhat — mondja magának az erdész és mégy egyenesen a fa alá. —• No, hires fakukacz! most lelövöm onnan kendet. — Soha se akarjon engem ijeszteni, nemzetes uram; nagyobb bajban is voltam én már akárhányszor, és mégse féltem senkitől, meg semmitől.