Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „faliczita"

A „fakukacz". Hires ember volt ő valamikor; a Dunántul minden megyéjében ismerték igen jól, s a kinek valami „esetje" volt, az mind ő hozzá fordult tanácsért, segítségért, útbaigazításért. Még ma is veszi annak a régi jő hírének a hasznát. Törzsökös pásztorfamiliából származó pásztorember volt; hol kanász, hol gulyás, hol csikós jelleget viselt, már a mikor vagy a járás, vagy a nemes vármegye valamelyik házánál nem „foglalatoskodott". Csak azzal a jámbor ihászsággal nem próbálkozott meg soha; de mégis foglalkozott biz ő ezzel is, ugy „külsőiesen"; mindig csak ugy, hogy a hegyoldalak gyalogfenyős, sürüen összefolyt ösvényein, a hol egymás nyomdokába lépve egyenkint, egymásután halad a birkanyájak sok száz darabja, akárhányszor, ha a „legényeknek"