Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „faliczita"

—-. • ' — 54 — — Tiz forint ez a cserfa. Először tiz forint. No senki többet? Hallgat mindenki. — Nyolc forint hát először. — Drága ez uram! Alább kell kezdeni. — No jól van: egy forint ez a fa. — He he he! Két forint, három, négy, hat forint . . . S mire észreveszik magukat, már tiz forinton fölül vannak a beígért árral. Ekkor már csak tiz-husz krajcáronként Ígérgetnek; de azért fölverik tizenöt forintra, sőt, ha valami különös érdeküket látják benne, még föllebb is azt a fát, a melynek kikiáltási árát oly nagynak vallották. Hát még ha Lődör János uram akad össze egy fán az ő Sáfár Gábor szomszédjával, a kivel már harmincz esztendeje viseli a háborút, a miért hogy elhalászta előle a Virág Zsófikát, a ki akkor a falu legszebb lánya volt! Valóságos párbaj fejlődik ki ilyenkor közöttük. Csak ők ketten ígérnek egymásra már jó ideje, s nem azt nézik ám, hogy mit ér az a fa és hogy ők mennyit is ígértek már, hanem azt, hog}' ez a fa azért se lehessen a másiké. Néha megkérdezik, hogy „mennyi is a dereka?" s aztán folyik tovább a harcz és folynék talán a végtelenig is, ha a főerdész, már maga is megsokalva a háromszoros árt, nagy hirtelen oda nem kiáltaná, hogy: „ harmadszor !" Büszkén tekint körül a bámuló tömegen a győztes, mig a másik tiltakozik a leütés ellen és követeli, hogy az árverés folytattassék, mert ő ezt a fát sehogy se engedi oda az ő szomszédjának. De hasztalan. Azok is tiltakoz(