Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A szedegető

- 4o — sáfrány volna előtte. Csak most, csak most legyen szerencséje, hogy még ma estére süthessen, mert már két napja nincs kenyér a háznál; hogy megsüthesse abból a keveréklisztből azt az áldott kenyeret, a melynek már a nyers tésztáját is kóstolgatják odahaza az éhes gyerekek. No de, lesz ő neki szerencséje, mert nem engedheti meg a jó Úristen, hog}' ő most ne vihesse haza azt kis tüzelőt, a mikor olyan nagy rá a szüksége ... a madarakról is gondoskodik . . . hogy ne lenne hát gondja a szegény özvegyekre és árvákra ? . . . * Mérgesen süt le a déli nap tüze arra a roppant nagy lombsátorra, a melynek sötét boltozata alatt az az óvakodva lépdelő asszony egyetlenegy sugárt se bir belőle meglátni s a hol a nappali világosság fényes délben is csak esthomályban dereng. Mély csend uralkodik körülötte, mely csak még inkább gyarapítja az ő félelmét; valamint nyugtalan szive dobogását és az ereiben nyargaló láz lüktetését csak fokozni képes az a rekkenő hőség, mely a nagy árnyék által sem enyhülve, beleszorult a falabirinthusba. Hallgatózik folyvást, meg-megáll és ismét csak halad tovább. Végre: elérte azt a helyet, a hová vágyódott; ott áll, minden úttól távol, minden ösvénytől messzire, a hol sürün fekve csalogatják őt a kteebb-nagyobb határakban látható szép száraz ágak. Mennyi kincs ez itt együtt! Ha ennek csak egy kis részét nevezhetné is jogos tulajdonának, —• de boldog egy asszony is volna ő akkor! Nemcsak a nyáron tudna vele sütni, i