Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Eprészés

— 37 — És délután minden oldalról érkeznek a könnyű uri fogatok a Hajagos nagy tisztására, ahol az a dévaj népség találkozik, hogy csakhamar eloszoljanak azokon a piros téreken a kor, a rokon- és ellenszenv és — a nemek arányában . . . A kezdetben szükséges vezetés mihamarább feleslegessé válik; kit jobbra, kit balra nuz és csalogat mind tovább a bokrok közé az a sok piros eper. A mama elvesztett leánya nevét kiáltja s a leány a mamáért jajgat; egyik a kis feleséget keresi s a másik a férjem-uramat nem találja. Se vége, se hossza a sok zavarnak. Szerencsére azonban, még éppen jókor megszólal az uzsonnára hivó kürt szava, mely nagy nehezen összegyűjti ismét arra a nagy tisztásra a szétszóródott társaságot, a melynek nem egy tagja vagy a ruháját, vagy — a szivét tépte meg ott a sürü bokrok között . . . És aztán kellemes, vagjr kellemetlen emlékekkel oszlanak onnan mindenfelé, hogy a mit itt az a kürtszó félbeszakasztott, azt másutt tovább folytathassák . . . Az a boszus erdész pedig nagyot lélegzik, azzal vigasztalva magát, hogy egy évig békesség lesz megint.