Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Eprészés

— 33 — nem volt idejük arra, hogy elkorhadjanak; ott fekszenek számtalan kisebb-nagyobb határban szanaszét; de már elborította, nem egy helyütt gyönyörűen beboltozta, csaknem mindannyiját a lábrakelt iszalagvessző és a csuszó-mászó, hosszú indákat eresztett vadszeder. Csak alig pár éve ennek és mennyire megváltozott ott minden! A hol előbb, az egymás hátán állott fák tövében, csak azt a komor szinü süppedő falevelest láttuk elterülni a végtelenségig, ott most ezernyi uj élet serkent a ritkán meghagyott magfák koronáinak védelme alatt. A szemeink előtt elterülő sok-sok millió zöld fűszál; a minden színárnyalatot kimerítő számtalan kedvesnél kedvesebb erdei virág; a már magasra felnyúlt sarjhajtások között megvonuló százezernyi apró csemete s az a milliárd élő lény, a melyek ezeken születnek, élnek és meghalnak : ezek mind, mind annak a fürész- és fejszemunkának, az ennek nyomán felszabadult világosságnak köszönhetik, a minek a legparányibb féreg is örül: az életet. És ennek köszönheti ezt az a sárga csillagos, fehérpillangós kedves kis virág is, a mely előbb csak szemérmetesen rejtőzködött, majd annyira előretört, hogy ugy látszott, mintha annak a vágásnak egyes tisztás helyei nagy-nagy fehér abroszokkal volnának leterítve, a mely most a zöld bokrok közé elszórt skarlátpiros kis mezőkké változtatta át azokat a helyeket, édes illattal is árasztván el az egész vidéket. Abból a fehérpillangós virágmezőből fejlődtek azok az illatos szamóczaszemek, a melyek most kipiroslanak onnan azok közül a zöld leveTanos : Az erdő világa. 3