Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Erdőégés

26 — vastag tusakfa; mind rendes méretekben és várva az elárusitást, a jó vevőt. Valóságos kincs ez, mely száz éven át nőtt halomra s száz éven át igényelte az Isten áldását, az emberek gondozását és négy nemzedék folytonos adózását. Méltó dolog, hogy a századik cv haszna arányban álljon a száz év embereinek önmegtagadásával és kiadásával, hogy valahára a kamatok kamatja is megtérüljön ama nagy összegből, a melyet annak az egy évi vágásnak az értéke képvisel. Ezekben a gyenge vágásokban, de méginkább az idősebb sürü suhángosokban s a már tisztuló rudasokban, ott tanyáz, megszámlálhatatlan menynyiségben, a legszebb erdők legfőbb éke: az a sokféle vad. A nagy nyomorúságban keservesen átélt kemény tél után kétszeresen örülnek a beköszöntött tavasznak, mely már is gyorsabb pezsgésre indította az ő vérüket. A teleket tőlünk távol töltő vándorok és költözködők visszakerültek ismét hozzánk és készülnek a nászra, építik a fészket és előre érzik mindannyian a legfőbb gyönyört: a családi boldogságot. Es — a természetnek mindezen remek alkotása, az a sok élet, a tömérdek boldogság és az a nagy anyagi érték, a mi ott hosszú éveken át felhalmozódott, ott áll már a pusztulás, az enyészet küszöbén ; leskelődik rájuk a halál, már meg is indította borzasztó munkáját . . . * Az a csekélyke kis alélt szikra, mely már-már végkép elhalt volna, kiesett az útszéli száraz avarra észrevétlenül, vagy figyelemben nem részesítve s